Harc a majmokkal
Szemtelenek, éhesek és éberek. Ezek itt a helyi
majmok. Két méter felett a strandok korlátlan urai. Tapasztalatlan turistát
hamar megszabadítják minden élelmétől. Kiválóan értenek a táskák kipakolásához.
Műgonddal válogatják ki a számukra kedves falatokat. Ennek esett áldozatául a
fétistárgyként őrzött, utolsó szentbékkállai almánk.
Ezek után gyakorlatot szereztünk, Gyöngyvér
ordítással és karmunkával, a táji tigris testrúgással és botharccal
győzedelmeskedett. Így szereztünk tekintélyt magunknak (az emberek között is).
 |
| Vigyázz, élesek a fogaim! |
Motoregér kalandjai
Előre figyelmeztettek, hogy egész Thaiföldön ezen a szigeten történik a legtöbb motorbaleset. Nagyon nagy emelkedők, beláthatatlan kanyarok
és veszélyes lejtők jellemzik az itt-ott nem túl kiváló műutat. Nehéz olyan
helyre menni, ahol ne találkoznál bekötött karú, lábú, kényszeredetten vigyorgó
beavatottal.
Íme egy kis videó a sziget lankásabbik oldaláról
(akinek lesz türelme végignézni, az a videó végén láthatja Bai Lan kis faluját,
ahol egy hétig laktunk) – Gyuláéknak köszönhetjük ezt a remek felvételt (és a majmos fotót is, illetve került már fel néhány társzerzős fotó ;) ). Bocs, le kellett butítani, hogy felmenjen a blogra.
Szokás szerint, magunkat kivételnek gondoltuk.
Elbizakodottságunk nem tartott soká.
Egy verőfényes napon Hercegünk felült a fehér
motorlóra, és körbenyargalta a szigetet. Frissen szerzett motortudásával
gőgösen tért vissza. Virágszál előítéletekkel telve (magyarán betojva) ült fel
élete első motoros utazására. A sziget közelebb eső vége felé, könnyebb terepen
kezdtük a közös tréninget. A siker mámora elvakított bennünket, s bátran
nekivágtunk a legszigorúbb szerpentinnel tarkított legnagyobb emelkedőnek.
Ahogy lenni szokott… a legkellemetlenebb helyen a szembe sávban egy mit sem
sejtő, vidám társaság jött csinos kis autójával… mi az üdvözlésükre ösztönösen
elébük vágtunk… leboronálva az autó elejét… legnagyobb megdöbbenésünkre sem rajtunk,
sem Hondánkon karcolás nem látszott…
Szerencsénk volt
- Viszonylag olcsóbb, kisautó volt (amúgy itt mindenki nagy terepjáróval jár – ha éppen nem robog)
- Beszéltek angolul (ez nagyon-nagyon ritka a helyieknél, a thai kislányt két sötét bőrű svéd legény kísérte)
- Pénzzel elintéződött a dolog (kb. 10 napi szálláspénzük bánta)
Lélekjelenlétünk elhagyott egy időre, így fotót
nem tudunk mellékelni az incidensről.
Ki lehet találni, azóta hányszor ültünk motoron.
Kóbor kutyák
Rengeteg van belőlük. Girhesek, bolhásak,
visszataszítóak. Szívderítő látvány mind magányosan, mind bandába verődve.
Általában békések, de estefelé akciókba kezdenek. Vonyítanak, egymást tépik,
randalíroznak, bizalmatlanul közelednek az ember felé. Sejtésünk szerint a
buddhista életszemléletnek köszönhetik, hogy háborítatlanul létezhetnek és
szaporodhatnak. Tényleg mindenütt ott vannak. Láttunk már okos fehért, aki
hozta magával házikedvencét, melyet a helyi kutyafőnökök beavattak néhány
kéretlen kutyadologba. Eddig nem támadt gusztusunk lencsevégre kapni őket.
 |
| szépség |
Moszkitók
Akárcsak otthon nyáron, a naplemente időszaka
kiemelten fertőzött. Az itteni szúnyogok általában kisebbek, nehezebb
észrevenni, alattomosabban tudnak csípni. A helyiek úgy próbálják megoldani,
hogy ez időszak alatt sípoló-vijjogó, valószínűleg a szúnyog riasztására
alkalmas frekvenciájú hangot sugároznak mindenfelé. Zeng a sziget. Gyakran
füstölnek is. Mindezek biztosan hasznosak, de így is nem kevés marad. A
vérvámot minden nap beszedik.
Napközben, ha véletlen találnál egy árnyékos
helyet, ne használd (hacsak nem szeretsz egész nap vakarózni).
